Lábtakaróként a papucs az emberi civilizáció korai napjaiban keletkezett, gazdag társadalmi kultúrát és bölcsességet hordozva. Régészeti és okirati bizonyítékok azt mutatják, hogy már több ezer évvel ezelőtt a civilizáció bölcsőjében megjelentek a papucshoz hasonló egyszerű lábbelik, amelyek többnyire fából, pálmalevélből vagy állatbőrből készültek. Fő funkciójuk a talajnedvesség és a törmelék elleni szigetelés volt, alkalmazkodva a meleg vagy párás éghajlatú élet szükségleteihez.
Az ókori Kelet-Ázsiában a papucs formája szorosan kapcsolódott az etiketthez. Például a kínai Tang és Song dinasztiák idején a faklumpákat és a szövetpapucsokat széles körben használták a tudósok és a közemberek, megkönnyítve a benti életet, és szimbolikus jelentéssel bírtak az évszakos és népi tevékenységekben. A hagyományos japán klumpák és szalmából készült szandálok kiváló kidolgozásukról híresek, amelyek tükrözik a szezonalitást és az állapotot. Dél-Ázsiában a kókuszrostból és rattanból szőtt papucsok elterjedtek, könnyűek és légáteresztőek, alkalmazkodva a forró és esős környezethez. A Földközi-tengeren és a Közel-Keleten a bőrből vagy szalmából készült ősi papucs is elterjedt beltéri lábbeli volt, kiemelve az anyagok és az életmód regionális sajátosságait.
A modern korban az ipari gyártás felemelkedése ösztönözte az innovációkat a papucsanyagok és a kézművesség terén. A gumi vulkanizálási technológia széles körben elterjedt alkalmazása jelentősen javította a vízszigetelést és a csúszásállóságot, míg az EVA habanyagok népszerűsítése tovább tette lehetővé a könnyű és alacsony költségű gyártást, és a papucsokat a regionális mindennapi cikkekből a mindennapi háztartási cikkek közé emelte világszerte. A 20. század óta a javuló életkörülmények és változatos életmód mellett a papucsok funkcionális elhelyezése fokozatosan bővült az egyszerű védelemtől a kényelem, az egészség és az esztétika felé, ami egyre változatosabb tervezési stílusokat eredményezett.
Története során a papucs nem csupán a technológiai haladás és az anyagi innováció mikrokozmosza, hanem a különböző civilizációk bölcsességeinek kikristályosítása is a környezetre, az etikettre és az életmódbeli szokásokra való reagálásban. Az ősi kézművességből a modern élet mindennapi szükségletévé fejlődve tanúskodnak az emberiség folyamatos feltárásáról a kényelem és a minőség érdekében, gazdag kulturális alapot és innovatív inspirációt biztosítanak a kortárs iparágaknak.
